Uranusz holdjainak új kutatása élet lehetőségét veti fel
A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja nem olyan halott és steril világ, ahogyan azt a tudósok hosszú ideje gondolták. A legújabb kutatások szerint ezek a holdak esetleg óceánokkal rendelkeznek, sőt, akár életet is támogathatnak. Az eddigi tudásunk jelentős része a NASA Voyager 2 űrszondájának köszönhető, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Az új elemzések azonban arra világítottak rá, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napviharral egybeesett, ami félrevezető elképzeléseket szült a Uranusz rendszerével kapcsolatban.
A Uranusz egy gyönyörű, jeges gyűrűs világ a Naprendszerünk külső részén, és az egyik leghidegebb bolygónk. A többi bolygóhoz képest különlegessé teszi, hogy oldalra dőlt, mintha felborult volna, így talán joggal tekinthetjük a legfurcsább bolygónak. Az első közeli képeinket 1986-ban kaptuk, amikor a Voyager 2 elrepült mellette, és szenzációs felvételeket küldött a bolygóról és öt fő holdjáról. A tudósokat azonban még ennél is jobban lenyűgözte a Voyager 2 által visszaküldött adatok, amelyek azt mutatták, hogy a Uranusz rendszere még furcsább, mint gondolták. Az űrszonda műszereiből származó mérések azt jelezték, hogy a bolygók és holdak inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, és azt is, hogy Uranusz védő mágneses mezeje furcsán torzult. A mágneses tér össze volt nyomva, és el volt tolva a Naptól. Egy bolygó mágneses mezeje csapdába ejti a bolygóról és holdjairól származó gázokat és egyéb anyagokat, amelyek esetleg óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 nem talált ilyet, ami azt sugallta, hogy a Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív.
Ez óriási meglepetést okozott, mivel ez eltért a Naprendszer többi bolygójától és holdjától. Az új elemzés azonban megoldotta a több évtizedig fennálló rejtélyt. Az új kutatások kimutatták, hogy a Voyager 2 akkor repült el Uranusz mellett, amikor a Nap éppen hevesen tombolt, erős napviharokat generálva, amelyek talán elfújták az anyagot és átmenetileg torzították a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a Londoni Egyetem kutatója azt nyilatkozta, hogy évtizedeken át téves elképzeléseink voltak a Uranusz és holdjai normális állapotáról. A kutatások azt sugallják, hogy a Uranusz rendszer sokkal izgalmasabb lehet, mint eddig gondoltuk. Lehetséges, hogy a holdak alatt óceánok rejtőznek, amelyek tele lehetnek élettel.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, amikor az Uranusz adatai érkeztek, szintén izgatottan fogadta az új eredményeket. Jelenleg is a Voyager küldetések projekt tudósa, és örömmel nyugtázta, hogy sokat dolgoznak fel a Voyager adatokból. Az új eredmények a Nature Astronomy című folyóiratban jelentek meg, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a régi adatok új felfedezéseket rejthetnek. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, aki független a kutatócsoporttól, „nagyon izgalmasnak” nevezte az eredményeket, hangsúlyozva, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mivel ezek között új felfedezések is rejtőzhetnek.
Ezek az új kutatások részben hozzájárultak ahhoz, hogy a NASA új küldetést tervezzen a Uranusz és holdjai közelebbi vizsgálatára. A NASA 10 éven belül tervezi az Uranus Orbiter and Probe nevű küldetést, amely visszatér a jégbolygóhoz. Dr. Jamie Jasinski, a NASA munkatársa, aki az ötletet javasolta, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli űrszonda tervezésekor figyelembe kell venni az új kutatások eredményeit. Az új küldetés várhatóan 2045-ben érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy kiderül, a régóta halott világoknak tartott jégbolygók valójában életre is képesek lehetnek. Az új felfedezések fontos lépést jelenthetnek a világűr kutatásában és az élet lehetséges nyomainak felkutatásában.
Ezeket is érdemes megnézni
Titanic felfedezés: Új részletek a hajó végső óráiról
Képes lesz a állatkertben született hiúz a vadonban élni?
