Hongkongi pro-kínai informátor: Miért jelentettem fel sokakat a rendőrségen

Hongkongban az utóbbi időszakban egyre inkább teret nyernek a nemzeti biztonságra hivatkozó intézkedések, amelyek többek között a szólásszabadságot és a sajtószabadságot is jelentősen korlátozzák. A helyi lakosok körében egyre gyakoribbá válik a feljelentés, amit egyesek a közösség védelmének eszközeként használnak. Egy 60 éves férfi, Innes Tang, aki korábban bankár volt, például aktívan részt vesz abban, hogy feljelentéseket tegyen azokkal szemben, akikről úgy véli, hogy megsértik a Hongkongra vonatkozó nemzeti biztonsági törvényt. Tang és önkéntesei a közösségi médiából gyűjtenek információkat, és bátorítják követőiket, hogy jelentsenek fel bárkit, akinek a viselkedését gyanúsnak találják. Tang elmondása szerint eddig közel 100 embert és szervezetet jelentettek a hatóságoknak.

A 2019-es tömeges demokratikus tüntetések után, amikor Hongkong lakói a szabad választásokért és az alapvető jogokért álltak ki, Kína bevezette a nemzeti biztonsági törvényt, amely szigorú büntetéseket helyezett kilátásba a „szakadárok”, „felforgatók” és a külföldi erőkkel való együttműködés vádjával. Azóta több mint 300 embert tartóztattak le a törvény értelmében, és a lakosság körében a félelem és az öncenzúra mindennapos jelenséggé vált. Az ilyen intézkedések mellett a hongkongi kormány saját nemzeti biztonsági forródrótot indított, amelyen több mint 890 ezer bejelentés érkezett az utóbbi években.

A bejelentett esetek következményei sok esetben súlyosak. Pong Yat-ming, egy független könyvesbolt tulajdonosa, aki közönségtalálkozókat szervez, elmondta, hogy gyakran ellenőrzéseket kap a kormánytól, ami „névtelen panaszokra” hivatkozik. Volt olyan időszak, amikor 15 nap alatt tíz alkalommal látogatták meg őt. Kenneth Chan, politikai tudós és egyetem tanár, aki részt vett a pro-demokráciás mozgalomban, úgy érzi, hogy a nézetei miatt barátai és kollégái távolságot tartanak tőle. Chan szerint a hongkongi kormány ugyan hangsúlyozza az akadémiai szabadság és intézményi autonómia fontosságát, azonban a valóságban a törvények betartásának biztosítása érdekében számtalan korlátozást vezetett be.

Innes Tang a Hongkong iránti szeretetéből fakadóan érzi szükségét a feljelentéseknek, és elmondása szerint fiatal korában formálódtak a Kínáról alkotott nézetei, amikor még a város brit gyarmat volt. Bár sokan vágytak a kínai unióra, Tang úgy érzi, hogy a közéletben való részvétel nem mindenki számára volt prioritás. Az ő nézetei szerint a politikai aktivitás célja a társadalmi egyensúly helyreállítása, amelyet a 2019-es események megbontottak. Tang a „csendes többség” hangját kívánja képviselni, akik nem támogatják a függetlenséget Kínától és a tüntetések okozta zűrzavart.

Más hongkongiak szerint viszont a tüntetések és demonstrációk hagyományos módját képezik annak, hogy kifejezzék véleményüket egy olyan városban, ahol a demokratikusan választott vezetés már nem létezik. Kenneth Chan úgy véli, hogy a patriotizmus nem feltétlenül negatív, de hangsúlyozza, hogy a polgároknak meg kell őrizniük a kritikus távolságot a hatalommal szemben. A 2021-es választási reform lényegében lehetetlenné tette, hogy bárki, aki nem esküdött hűséget a Kínai Kommunista Pártnak, fontos pozíciót töltsön be a kormányban vagy a törvényhozásban.

A politikai helyzet Hongkongban továbbra is aggasztó, és a jövője bizonytalan. Míg Tang a nemzetközi színtéren próbálja képviselni a hongkongi érdekeket, Chan a helyi közéletben kénytelen a fennálló rendszerrel együtt élni, amely egyre inkább korlátozza a szólásszabadságot és a demokratikus jogokat. Az ilyen környezetben a félelem és az öncenzúra mindennapossá vált, és sokan már nem mernek hangot adni véleményüknek, hiszen a következmények súlyosak lehetnek.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c87p97w72exo