Űrutazás a jövőben: Robotok válthatják-e fel az űrhajósokat?
Karácsony estéjén egy autonóm űrszonda, a NASA Parker Solar Probe, olyan közel repült a Naphoz, mint még egyetlen ember által készített objektum sem. A szonda küldetése, hogy mélyebb megértést nyerjen a Nap működéséről és arról, hogy ez hogyan befolyásolja a Föld űrklímáját. Ez a pillanat mérföldkőnek számít az emberiség számára, hiszen a Parker Solar Probe önállóan, előre programozott feladatait végezve, emberi közreműködés nélkül szelte át a Nap atmoszféráját, teljesen függetlenül a Földtől. Az elmúlt hat évtizedben robotikus űrszondákat küldtek a Naprendszer különböző pontjaira, amelyek olyan helyekre érkeztek, ahová emberek nem tudtak volna eljutni. A Parker Solar Probe tíznapos küldetése során 1000 Celsius-fokos hőmérsékleteket tapasztalt, és a robotikus űrszondák sikeressége, valamint az új, fejlett mesterséges intelligencia elterjedése felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak a jövőben az emberek az űrkutatásban.
Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy szükség lesz-e egyáltalán emberi asztronautákra. Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagászati királya, úgy véli, hogy a robotok fejlődése folyamatosan csökkenti az emberi űrutazás indoklását. „Nem hiszem, hogy az adófizetők pénzét emberi űrutazásra kellene költeni” – állítja. Rámutat arra is, hogy az emberi űrutazás kockázatokat hordoz magában, és úgy véli, hogy az egyetlen indok az emberek űrbe küldésére a kalandvágy, ami a gazdagok számára lehet vonzó, s ezt magánfinanszírozásra kellene bízni. Andrew Coates, a University College London fizikusa egyetért vele, hangsúlyozva, hogy a robotok a komoly űrkutatás számára sokkal alkalmasabbak, mivel távolabbra képesek eljutni és több feladatot elvégezni, mint az emberek, ráadásul olcsóbbak is.
De mi a helyzet a jövő leendő asztronautáival? Vannak bizonyos feladatok, amelyeket az emberek képesek elvégezni az űrben, de a robotok, bármennyire is fejlettek, sosem tudnának. A robotikus űrszondák már minden bolygót felkerestek a Naprendszerben, sok aszteroidát és üstököst is tanulmányoztak, míg az emberek csak két helyszínre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve az 1961-es Yuri Gagarin küldetéssel, aki az első kozmai felfedező volt. A legtöbben a Föld körüli pályán vagy szuborbitális ugrások során tapasztalhatták meg az űrt, mint például a Blue Origin New Shepard rakétáján.
Dr. Kelly Weinersmith, a Rice University biológusa szerint a presztízs mindig is motiváló tényező marad az emberek űrben tartózkodásakor. „Úgy tűnik, hogy elfogadottá vált, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megmutassuk, mennyire hatékony a politikai rendszerünk és mennyire okosak az embereink.” Ezen kívül az emberek kutatásokat és kísérleteket végeznek a Föld körüli pályán, például a Nemzetközi Űrállomáson, amelyek elősegítik a tudomány fejlődését. A robotok is hozzájárulhatnak ehhez a kutatáshoz, hiszen képesek olyan helyekre eljutni, amelyek az emberek számára lakhatatlanok, és különböző műszerekkel tanulmányozhatják az atmoszférákat és a felszíneket.
Bár a robotok sok szempontból hasznosak, vannak hátrányaik is. A Mars felszínén például a roverek rendkívül lassan haladnak, alig 0,1 mph sebességgel. Dr. Ian Crawford, a londoni egyetem bolygótudósa azt kérdezi, hogy ha az AI képes legyőzni az embereket sakkban, vajon képesek lesznek-e az embereket legyőzni a környezetek felfedezésében is. „Egyszerűen nem hiszem, hogy tudjuk” – mondja. Ugyanakkor úgy véli, hogy az AI algoritmusok lehetővé tehetik a roverek számára, hogy hatékonyabbak legyenek.
A technológia szerepet játszhat az emberi űrutazás kiegészítésében is, mivel lehetőséget adhat az asztronauták számára, hogy bizonyos feladatokat gépek végezzenek, lehetővé téve számukra, hogy fontosabb kutatásokra összpontosítsanak. Dr. Kiri Wagstaff, a NASA Jet Propulsion Laboratory korábbi munkatársa, hangsúlyozza, hogy az AI képes automatizálni a monoton feladatokat. „A bolygó felszínén az emberek elfáradnak és elveszítik a figyelmüket, de a gépek nem” – mondja. A kihívás azonban az, hogy hatalmas mennyiségű energiára van szükség az olyan rendszerek működtetéséhez, mint például a nagy nyelvi modellek, amelyek képesek megérteni és generálni az emberi nyelvet.
A NASA Valkyrie robotját 2013-ban építették, hogy versenyezzen egy robotikai kihíváson. A robot, amely 300 fontot nyom és 6 láb 2 hüvelyk magas, emberi formához hasonlít, és egyre több olyan gép létezik, amely szuperhős képességekkel rendelkezik. A NASA Robonaut volt az első humanoid robot, amelyet űrbeli feladatok elvégzésére terveztek, és amely képes volt azoknak az eszközöknek a használatára, amelyeket az asztronauták is használnak.
A NASA Curiosity rover már most is önállóan végez kutatásokat a Marson, és bizonyos tudományos feladatokat emberi beavatkozás nélkül hajt végre. Rámutat arra, hogy a rover képes képeket készíteni és tudományos prioritásoknak megfelelő kőzeteket keresni, majd autonóm módon végrehajtani a feladatokat. Azonban a roverek lassúsága és az emberek inspiráló hatása, amelyet a gépek nem képesek nyújtani, továbbra is fontos tényezők maradnak a jövő űrkutatásában.
A NASA jelenleg arra törekszik, hogy embereket küldjön a Holdra az Artemis program keretében, és 2026-ra négy asztronautát terveznek a Hold körüli pályára juttatni. A SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk is a Mars kolonizálására összpontosít, célja, hogy 20 éven belül egymillió ember élhessen a vörös bolygón. Az emberi űrkutatás tehát továbbra is izgalmas és kihívásokkal teli terület marad, amelyben a robotok és az emberek együttműködése a jövőben is kulcsszerepet játszhat.
Ezeket is érdemes megnézni
A bank csökkenti a kamatokat, további mérséklések várhatóak
Holdpor érkezett Kínából az Egyesült Királyságba, értéke felülmúlja az aranyat
