Kanadai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett, a klímaváltozás háttérbe szorul
A kanadai szövetségi választásokra készülve a politikai tájképet jelentősen befolyásolja az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak a fenyegetése. Míg a kampány középpontjában az elnök politikai tervei állnak, addig Kanada globális felmelegedéshez való hozzájárulása háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a liberálisok és a konzervatívok új energia-infrastruktúra terveivel álltak elő, miközben az ország próbálja csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a liberálisok vezetője, aki az új miniszterelnök is, ígéretet tett arra, hogy Kanadát globális szuperhatalommá fejleszti mind a hagyományos, mind a zöld energia terén. Ezzel szemben Pierre Poilievre, a konzervatívok vezetője, a kőolaj- és gázszektor fellendítését tűzte ki célul, a szén-dioxid-kibocsátási adó eltörlésével.
Ez a helyzet jelentős eltérést mutat az előző, 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem kiemelt fontosságú volt a választók számára. Akkoriban a két nagy párt között egyetértés volt abban, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie egy zöld gazdaságra, sőt, a nettó nullás kibocsátási törvényt is elfogadták. Az azóta eltelt időben azonban a politikai egység érzése eltűnt. Carney, aki márciusban vette át a liberálisok vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú pályafutásával a klímaváltozás nemzetközi bajnokaként vonult be a köztudatba. Az Egyesült Királyság Bankjának korábbi kormányzójaként, valamint az ENSZ klímaügyi és pénzügyi különmegbízottjaként és a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség társelnökeként szerzett tapasztalatai révén sokan úgy vélik, hogy Carney képes lehet komoly lépéseket tenni az éghajlatváltozás elleni harcban.
Azonban Carney első intézkedése miniszterelnökként a fogyasztói szén-dioxid-adó eltörlése volt. Ez a lépés, amely a liberálisok egyik legismertebb klímapolitikája volt, sokak szemében népszerűtlen döntésnek számított, és a konzervatívok számára kiváló célpontot kínált a megélhetési költségek növekedésének hibáztatására. Poilievre, a konzervatív párt vezetője, aki a választások során a megélhetési költségek csökkentésére helyezte a hangsúlyt, gyakran utalt Carney „szén-dioxid-adós” jelzőjére. Néhány elemző szerint a szén-dioxid-adó eltörlése politikai szempontból okos lépés volt, míg mások úgy vélik, hogy ez egy hibás döntés, amely elismeri azt a narratívát, miszerint a klímapolitika túlzott költségeket jelent.
Carney kampányának középpontjában Kanada energiaellátásának átalakítása áll, amelynek célja, hogy az ország a világ vezető szuperhatalma legyen mind a tiszta, mind a hagyományos energia terén. A választási ígéretei között szerepel a zöldenergia-projektek gyorsítása és a zöld közlekedés, valamint az épületek előmozdítása, azonban a részletek még nem teljesen világosak. Carney emellett a szén-dioxid-elnyelési technológiákba való befektetést is sürgeti.
A közvélemény-kutatások szerint a kanadai választók körében a környezeti kérdések iránti aggodalom az utóbbi időszakban csökkent, míg a megélhetési költségek és az energiához, illetve lakhatáshoz kapcsolódó problémák kerültek előtérbe. Az ukrajnai háború új hangsúlyt helyezett Kanada gazdag természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, gázt és kritikus ásványi anyagokat. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó tanszékének professzora szerint Kanada geopolitikai szempontból egyre fontosabb szereplővé válik, mivel szövetségesei keresik az ország természeti kincseit, hogy csökkentsék Oroszország befolyását.
Pierre Poilievre célja, hogy miniszterelnökként Carney helyére lépjen. Kampányában a megélhetési költségek mellett a törvénykezés és a rendfenntartás szigorítására, valamint a „woke” kulturális ügyek ellen lép fel. A konzervatív párt, amelynek szavazóbázisa erős az energiadús területeken, a kőolaj- és gázipar jelentős bővítését szorgalmazza, valamint a szén-dioxid-adó eltörlését. Miközben Poilievre nem nyilatkozik arról, hogy támogatja-e Kanada nettó nullás céljait, azt állítja, hogy a világ számára kedvezőbb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szén” helyett tisztább kanadai olajat és gázt használnának.
A választási kampány középpontjában álló kérdés, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni a harcias amerikai elnököt, különösen az olaj- és gázipar szempontjából. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajbeszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az amerikai piacra kerül, így az energiatarifák hatása komoly következményekkel járhat a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a választások során hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolata teljesen megváltozott, és hogy a vezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek. A Trump-adminisztrációval való függőség csökkentése érdekében felmerült a nyugati tartományokból keletre tartó olaj- és gázvezetékek iránti érdeklődés is.
A választásokra való felkészülés során a liberálisok és a konzervatívok is ígéretet tettek az „energiafolyosók” gyorsítására, bár Carney a vezetékek támogatását illetően ellentmondásos álláspontot képvisel, tudva, hogy azok környezetvédelmi szempontból népszerűtlenek. Az Insurance Bureau of Canada jelentése szerint 2024-ben az időjárás által okozott biztosított veszteségek 8,5 milliárd kanadai dollárra rúgtak, ami háromszoros növekedést jelent az előző évhez képest. Bár a két fő jelölt a fosszilis tüzelőanyagok jelentős szerepét szorgalmazza Kanada gazdaságában, ez az irányvonal ütközni fog az ország klímavédelmi kötelezettségvállalásaival. A választásokra készülve a kanadai választók április 28-án szavaznak.
Ezeket is érdemes megnézni
Jó választás Budapesten egy barista képzés?
Gáspár Melinda új könyve a siker titkairól
